PaleoLitánia

A facebookos oldalamon már írtam egy rövidke posztot a Gelarto Rosa fagyizóról, ahol megígértem, ugye, hogy a Baross Cukiban megkóstolom a fagyit. Azt kell mondjam nagyon finom. Egyből 4 gömböt kértem, mert annyi íz volt, hogy nem tudtam ellenállni. Fele-fele arányban van a hűs nyalnivalókban xili-eritrit. Már a második gombócnál kivoltam: nem fogok sose kérni ennél többet. :D a mohó mindenit! Kicsit aggódtam mondjuk, hogy a bendőt hazavágja, hiszen, ha az ember nincs "hozzá edződve" ezekhez a cukoralkoholokhoz, bizony megviselhet belülről. Szegény barátosném egyáltalán nem eszi ezeket, nála bizony komoly problémák adódtak pár óra elteltével. Viszont annyi paleo süti van, hogy mint egy gyerek álltam ott tátott szájjal, és húúúú-ztam, meg aaaaaaaa-ztam, és fel-felkiáltottam, hogy aztaaaaaa!!! :)) és megakadt a szemem a cékla lekváros torta szeleten. Ugye, milyen jól hangzik? És csokis volt a teteje, vékoNka fehér dekorcsíkok csurgatva arra, kakaós piskóta, közte a lila lekvár. Nem bírtam ott hagyni. Egyszerűen muszáj volt megkóstolnom egy másik sütésből valót, mert eddig csak a magamét ettem. Tudnom kellett, hogy milyen az, amit árulnak is. (versenyszellem, mi? :D ) és hát.... én pironkodva mondom... és szinte össze is szégyellem magam menten... mert, hát, mi paleosok nagyon összetartunk ám...de az őszinteség kikívánja belőlem: (télleg halkan mondom, hogy alig halljátok, és a betűmérettel érzékeltetném, ahogy töpörödök össze a kritika megfogalmazásakor) nekem nem ízlett... :( konkrétan nem volt semmi íze annak a sütinek. Kicsit rosszul is esett, hogy kényeztetni szerettem volna magam egy jó cukrászdás sütivel, és a várt katarzis elmaradt. Valahol pedig rendkívül dagadt a májam, hogy a saját sütijeim ezerszer ízgazdagabbak és izgalmasabbak... vagy csak szimplán elfogult lennék? Minden anyának a maga gyereke a legszebb - nemde? Azt sem tartom kizártnak, hogy csak épp belenyúltam egy rossz szériába. Ettől az élménytől függetlenül bizony visszatérő vendég leszek, mert ez a paleocuki egy igen klassz dolog! :) És igen, üzenem a barátnőimnek, ha bajban lesznek MAJD a szülinapi tortámnál, egész nyugodtan rendelhetik innen, boldog leszek tőle! :D :D De akkor jöhetne a Zacher. Na, de ha már itt tartunk, azóta ezen gondolkodom, hogy vajon direkt írták-e Z-vel a nevet, nem pedig S-sel? Mert ugye, az igazi Sachernek csokis kevert tésztája van, tehát majd' fekete, de ennek világos barna volt. Kérdeztem is, hogy miből van, és dióból készült. Ergo ez a Z vs. S kicsit olyan hatású, mint az ADIDAS - ADIDOS, nem? :) Na, de a viccet és bolondos eszmefuttatásomat félretéve, hangsúlyoznám még egyszer, hogy összességében imádom azt a cukit, és örülök, hogy van és csinálnak ilyet! És hálás vagyok, hogy Budapesten lakom, ahol van lehetőségem egyáltalán elmenni, és egy cékla lekváros torta ízén dörmögni. :)

Az ám, csak hogy ma is volt időm kivételesen a belvárosban lófrálni, és Cocomas-t szerettem volna beszerezni. De nem a literest, hanem a sima, mezei 0,2-est. Útközben elmentem a Sütipatika nevű cuki fagyis hűtője mellett, ahol megakadt a szemem 2 db Dia-Wellness-es táblácskán. Menten oda is léptem és azonnal intéztem a pultos lányzó felé a kérdést: "a szedres fagyi tejmentes is?" (mert a másik cukormentesnél láttam, hogy tejszínes alapú volt, az érdektelen volt a számomra). Meghallva a boldogító igent, dobtam egy mosolyt, elköszöntem és nyugtázva, hogy "na, jó, legközelebb, ha erre járok, akár meg is kóstolhatom". Azt azért itt megjegyezném, hogy arra nem kérdeztem rá, melyik fajta édesítőszert használták...

Közben megérkeztem, majd bementem a Napos Oldal nevű bioboltba. Hát, elég silány árukészlet fogadott, és nyilván nem volt, csak a nagy Cocomas. Így továbbálltam. A Margit körúton lévő bioboltba már oly régóta szerettem volna elnézni, de a munkám és az edzések miatt, sose értem nyitva, így most, a jól megérdemelt szabim ideje alatt nyélbe akartam ütni ezt a dolgot. De nem emlékeztem a házszámra, így leszálltam és sétáltam a körúton. Be is tévedtem az első, utamba eső Herbária nevezetű kisboltba, ahol az eladó hölgy szinte értetlenül nézett rám, mikor mondtam, mit is keresek, mert nekik olyanjuk sohase volt. Oké. Tovább sétáltam, és megláttam a kis cégér táblácskát: BIOBOLT. Óóóó, ez lesz az enyém - hasított belém az érzés. Már a kirakatból láttam, hogy megérkeztem. Hát, Gyerekek!!!! Oda én beléptem és magába a Paradicsomba csöppentem bele! :) Komolyan mondom, hogy ott nincs olyan (így első  benézésre), amit paleos emberlány ne tudna ott beszerezni! Kincsek! :D Eddig mindig más-más helyekről szereztem be a különböző dolgokat, mert már tudtam, hogy hol minek mennyi az ára - értem ezt főleg az eritrire. Na, abban aztán vannak ám különbségek bolt és bolt között. Néhány helyen fényes nappal kirabolnák az ártatlan vásárlót! De itt! Jajj, nekem... még jó, hogy nem volt nálam több pénz. :) és hát, közben azt is megtudtam, hogy a Biobolt E-tárral ők nem egyek, csak amolyan testvérüzletek, akik gyakran együttműködnek, és néha kiegészítik egymást. Nagyon szupi dolog szerintem! :) Egyébként, a Biobolt E-tár is nagyon jóóó!!! Én már onnan is rendeltem, nagyon meg vagyok elégedve velük. Megvan a varázsa ugyan a netről való rendelésnek is, hiszen várod, hogy érkezzen a csomag (Nyilas Misi pakkot kapott :) ), azt buzgón bontod... - bontod? Téped szét a dobozt :D, hogy végre feltáruljon előtted annak tartalma, mint egy meglepetés, pedig nagyon is jól tudod, hiszen Te rendelted! :D De ez mááááááás! Más, mikor ott helyben megfogdoshatod, megtapizhatod, hogy mit teszel a kosárkádba. És ott gyűjtögeted, nem pedig kattintgatod a KOSÁRBA gombot. :D Mint pl. a NoCarb tésztát!!!!! Naháááát! Én ezt nem is tudtam, hogy ez konyhakész, és ilyen löttyben van! Megtapiztam, rácsodálkoztam, visszatettem a helyére szépen, és köszönöm, én bírom tészta nélkül, maradok a nyers zöldségeknél. :)

Eddig egyébként a legjobban az Árkádban lévő Harmónia Reformházban tudtam bevásárolni, de vannak dolgok, amiket az Újudvarban lévő herbáriában szereztem be. Még nem találkoztam egy olyannal sem, ahol minden egy kalap alatt van. De ITT iiigeeeeen! :) (Újabb megjegyzés: a Naaagy Herbaházban még nem jártam...)

És hát, újabb finomságra leltem, eddig csak nézegettem, de most megengedtem magamnak: kókuszchips!!!!!!! Jajj, nekem. :) Hát, ez nagyon jóóóó!!! :) És ketogén diétába is abszolút beleilleszthető. Kell-e ennél több? :) Na, jó.... ha már őszinteségi roham van: vettem még Paleo Bonbont is... mandulásat. Au. Finom volt. De elég volt. Ezt tudjuk be szépen a szabadságolás szabadságának, jó? :) :P

No, kérem. Ez a bejegyzés is megíródott. Ezennel kérnék pedig minden kedves olvasót, hogy értse JÓL az írásomat. Ez egy hétköznapi ember szabadságos hétköznapjának hétköznapi megtapasztalásából fakadó hétköznapi nyelven megíródott véleménye. Nem reklám, nem hitelrontás. Csak mint a receptjeim és egyéb bejegyzéseim. Egy csipetnyi én. ;)