Egy elcseszett kenyér és egy átkozottul finom kétszersült története
A történet nagyon egyszerű: nekiálltam életem kenyerének úgy, hogy na, most aztán mindent, az utolsó csepp vízig papírra vetek, ha netán télleg nagyot alkotok, pontosan át tudjam adni Nektek. Ez okból kifolyólag a készítés alatt bőszen jegyzeteltem, és fejben igen jó voltam. Igen ám, na, de útifűmaghéj nélkül kenyeret sütni... lehetséges ugyan, de nem olyan valószínű. :D Viszont: cca. 2 óra sütési idő alatt isteni kétszersült készült, és még a lakásban is kikapcsolhattam a fűtést. :)
Hozzávalók
1 ek chia mag megőrölve, 1 ek tápiókagyöngy megőrölve, 2 ek tökmagliszt (zsírtalanított), 2 ek őrölt lenmag, 4 púpos ek kókuszreszelék finomra őrölve, 1 ek szezámmag megőrölve, 1 kk só, 2 kk eritrit, 1 kk aszkorbinsav, 2 tk almaecet, 1 csipet szódabikrabóna, 1,2 dl víz, 1 tojás, póréhagyma zöld szára aprítva, 1 ek sült kolbászzsír
Hogyan csináljuk?
- A chia magot finomra őröltem, egy tálba tettem és felöntöttem a vízzel. Állni hagytam, hogy jól megszívja magát.
- Közben leőröltem a többi magot, és a többi száraz hozzávalóval összekevertem egy tálba.
- Az újhagyma zöld szárát levágtam és a gépbe vágva aprítottam.
- A chiát átöntöttem egy nagy tálba, rátörtem a tojást és magas fokozaton elkevertem egy kézi mixerrel, közben hozzáadtam az almaecetet is, a kolbászzsírt és a hagymát.
- Majd alacsonyabb fokozatra állítva a mixert, hozzáadagoltam a száraz hozzávalókat. Mikor el kezdett összeállni, leállítottam a mixert és fakanállal kevertem tovább.
- Picit pihentettem, begyújtottam a sütőt.
- Fogtam a masszát és ráborítottam egy sütőpapírra. Annak két szélét összefogva, henger alakúra "hengereztem", majd a tepsire fektettem. Bevagdostam, díszítésként maggal szórtam, és 160-170 fokon el kezdtem sütni.
- 1 óra múlva kivettem, csinos kis kérget képezett a külseje, no, de mikor felvágtam, hát, nem nyers maradt!!!! És ekkor jött a gondolat (meg, ugye, már álmunkból felkeltve is csukott szemmel mormogjuk: "kaját nem dobunk ki"), hogy rajtam ugyan, nem fogsz ki! :) Felszeltem hát, és ráfektettem őket a sütőpapírra. Sütöttem vagy még egy órát, többször megforgatva őket, hogy szép pirosak legyenek.
Hagytam kihűlni, és hát, meg kell mondjam, mindegyik étkezéskor, mikor tányéromra került, meg kellett állapítanom, hogy elcseszettül finom lett ez az átkozott biscotti. :)
